Emily 3

Edward a csók után még egy darabig tartott a karjai közt.

-Mikor is lesz a bál? –kérdeztem.

-Jövő hét hétfőn.

Ekkor kopogást hallottunk az ajtón.

-Gyere!

Alice és Emily voltak azok. Olyanok voltak, mint két tojás. Érdekes…

-Sziasztok! –lelkendeztem – miért jöttetek?

-Beszélgetni.

-Rendben. – nem sűrűn szoktunk dumálni csak úgy és most kedvem is volt hozzá.

Leültünk Edward széles kanapéjára.

-Annyira szép ez a ház, régimódi de mégis modern, és ez a kilátás!- mondta Emily és közben fülig érő mosoly volt sápadt arcán.

-Köszönjük!

-Emily annyira hasonlítasz Alicere, mintha ikrek, lennétek!- mondta Edward és közben Emilyt fürkészte.

-Lehet, hogy rokonok vagyunk! Hogy hívták a nagymamádat? – kérdezte Alice, a nagymama alatt a húgát értette. Alice-nek kb. 100 évesnek kéne lennie és erről Emily nem, tudhat.

-Cynthia Brandon. Miért érdekes ez? Nem az anyukám neve kell, mert őt Judynak hívták.

-Cynthia a testvérem. –Hoppá Alice. Ezt nem kellet, volna! Alice annyira tudni akarta, hogy rokonok-e mert tudni akarta az emberi életének a történetét hogy kicsúszott a száján a testvér szó.

-Alice! Mit művelsz? – szólt rá Edward.

-Mi folyik itt? Bella? Nem értem, ha a mamám testvére, akkor 100 évesnek kéne lennie!

-Emily majd ezt megbeszéljük holnap! Menj lefeküdni fáradt vagy! – sürgettem Emilyt.

Első nap elromlik minden! Szuper!

-De ha holnap nem mondjátok, meg mi folyik itt…- megakadt a mondat végén.

Emily kihátrált a szobából. Alice is indulni akart de Edward meg fogta a csuklójánál.

-Te itt maradsz! – morogta Edward.- Alice én tisztában vagyok, azzal hogy tudni akarod emberi életed történetét, de ezt nem kellet, volna mondanod!

-Sajnálom!

- Menj Carlisle-hoz! Mesélj el neki mindent! – parancsolta Edward.

Alice is kiment. Hát, ezt hogy fogjuk elmagyarázni Emilynek! Edward dühös volt Alicere.

-Na most hogy magyarázzuk meg neki? Nem mondhatjuk, azt hogy vicceltünk! – Edward izzó tekintete az ajtó felé nézett. Meg akartam szólalni de Edward hirtelen rám nézett, kezét az enyémre tette.- Mielőtt megszólalnál Édesem, te erről nem tehetsz.- nyugtatott meg.

-Tudom…

Másnap Emily sokáig aludt. Edward éjszaka elkísérte Jaspert és Emmettet vadászni.

Én reggel óta segítek Esmenek főzni, sokat főztünk, hogy több napra elég legyen.

Rosalie néha besegített nekünk.

-Jó reggelt!- halottam a vidáman csengő köszöntést.

-Jó reggelt Emily!

-Edwardék?

Mit mondjak? Elmentek valahova, vagy mondjam az igazat? Nem, azt nem mondhatom… Erre Edward és Jasperék köztük Carlisle jöttek be az ajtón.

-Most jöttek meg.

-Sziasztok!

-Bella ráérsz egy percre? –kérdezte Edward és felém, villantotta azt a csibészes mosolyát.

-Persze!

Amikor Emily nem figyelt egy szempillantás alatt Edward mellett termettem.

Edward kezében 2 nagy rózsaszínű doboz volt.

-Szívem- kezdte-, menj fel a szobámba, mindjárt megyek.

-Rendben.

Normális tempóban mentem a lépcsőn fel. Edward mit akarhat tőlem? És azok a dobozok? Már a másodikon lehettem, amikor valaki meg ragadott és felcipelt a 3. Emeletre. A folyosó végén letett.

-Edward! – ujjongtam.

-Mi a helyzet Emilyvel?

-Semmi különös.

Be értünk a szobájába már csak egy doboz volt nála. Edward szorosan átölet és megcsókolt.

-Boldog Házassági évfordulót! – mondta és még egyszer megcsókolt, és a hátamat dörzsölgette. – Ez a tied.

A dobozt átadta. Leültem a kanapéra, Edward mellém ült és lágyan átkarolta a derekamat. A csodálatos aranyozott szalagot szedtem le, utána felnyitottam a dobozt, enyhe sokkot kaptam, amikor megláttam a dobozban rejtőző ajándékot. Teljesen ledöbbentem. Kiemeltem az ajándékot a dobozból és még mindig a sokk hatása alatt álltam. Edward le se vette rólam a szemét. Az, amin annyira ledöbbentem egy vörös estélyi volt egy gyönyörű masnival a derekán és sok helyen csipkékkel van díszítve . Gondolom a ma esti bálra, vette.

-Nos, tetszik? –kérdezte.

Én egyenesen a nyakába ugrottam a boldogságtól.

-Még, hogy tetszik? Ez hihetetlen. Köszönöm! – válaszoltam és szorosan hozzábújtam.- Én nem vettem neked semmit annyira sajnálom.

-Bella, nekem elég annyi hogy itt vagy nekem. Óriási ajándék vagy te számomra. Egy estélyit becsempésztem Emily szobájába is, de a tied a legdíszesebb. Felpróbálod a ruhát?

-Majd este meglátod! –viccelődtem- különben is biztos jó méret!

-Hát jó… mit szólsz a bálhoz?

-Kicsit izgulok, iskolai bálon voltam már de ez mégis csak más.

-Ne izgulj! Csak bulizunk, bár én pár éve nem járok Alice báljaira…

-Nem jártál?

-Tudod kellemetlen volt egy idő után úgy, hogy senki sincs nekem.

-De mielőtt összeházasodtunk miért nem, hoztál el?

-2 okból. Egy, nem tudtál akkor táncolni. Kettő, meg akartam várni, amíg hozzámjössz. – a hátamat simogatta és állát a fejem tetejére helyezte.

-De gondolom Rose-éknak, Esme-éknek is rendezet bált nem?

-De.

-Akkor miután megházasodtunk akkor miért nem volt bál? –kérdezősködtem tovább.

-Kisebb gondunk is nagyobb volt ennél, nem gondolod?

Inkább nem válaszoltam.

Este van… a bálra készülődtem. Alicenek köszönhetően már tudok sminkelni.

Mielőtt kiléphettem volna a szabadba Alice végignézett rajtam és szélesen elmosolyodott.