1.Rész:Emily

Edward karjai közt ültem és egy érdekes filmet, néztünk, ami Edward egyik kedvence de én valahogyan nem tudtam megérteni. Próbáltam megérteni, nagyon figyeltem a filmet de nem tudtam felfogni a lényegét. Edward észre vette, hogy nagyon koncentrálok és megtörte a csendet.

-Ha többször megnézed érteni, fogod!

-Olvasol a gondolataimban?- kérdeztem meglepődve.

-Bár tudnék olvasni benne!- válaszolta és fülig érő mosollyal ajándékozott meg.

-Sajnos nem tudom megvalósítani az álmod.- viccelődtem.

-Kár… túlélem, és ha belegondolok tényleg jó, hogy nem tudok olvasni a gondolataidban, kitudja, miket gondolsz.

-Na látod!

Mindketten nevettünk.

-Kb. 1 éve, hogy gondtalanul élünk. Már, mint leszámítva, azt hogy nem vagyunk emberek. – mondta Edward.

-Ez igaz.- helyeseltem.

Megcsörrent a telefonom.

-Szuper, bárki is hívott köszönöm, hogy elrontotta a pillanatot.

-Menj, vedd fel!- sürgetett.

-Apám az!

-Vigyázz mit mondasz!

-Rendben van.

Felvettem a telefont és kihangosítottam hogy Edward is hallja.

-Igen?

-Szia Bella!

-Szia Apu!

-Kicsim, egy kellemetlen kérdést szeretnék feltenni.

-Hallgatlak.

-Nos, Emilynek vagyis az unokatestvérednek a szülei kb. Fél éve meghaltak egy súlyos betegségben és hát ide költözött Forksba és ide fog járni a Középsuliba. Ha lehetséges arra akarlak megkérni titeket, hogy ha meglehetne oldani 1-2 hónapra, odaköltözne, mert még új neki ez a hely és én nem tudok vele törődni.

-Hát nem is tudom, összehívok egy gyűlést és megbeszéljük.

-Rendben majd hívj vissza!

Letette. Emily az egyik legkedvesebb barátnőm jó lenne, ha itt lakna egy darabig. Rég láttam, és nagyon szeretem.

-Bella, nem is tudom, hogy jó ötlet lenne. –mondta-, de beszéljük meg Carlisleékkal.

Gyorsan az ebédlőbe rohantam. Edward követett.

-Carlisle, Esme, Alice, Jasper, Renesmee! Gyertek az ebédlőbe légy szíves!

Egy szempillantás alatt ott termettek előttünk.

-Kérlek, üljetek le! –szóltam.

-Rendben. –válaszoltak kórusban.

Rosalie meg Emmett elmentek még egy nászútra. Csak jövő héten jönnek vissza. Rosalie ki fog csinálni. Na jó, nem ilyen durva értelemben, de ha Emily itt lesz…

- Azért hívtalak ide titeket –kezdtem és a többiek kíváncsian, néztek rám.- mert apám hívott telefonon hogy az unokatestvérem Emily ideköltözött Forksba, mert a szülei meghaltak és a legközelebb rokona itt él, vagyis az apám. Apám arra akar megkérni, ha lehet, hogy ideköltözzön egy kis időre, amíg „megszokja” a helyett.

-Bella, részemről rendben, de meg kell ígérned két dolgot! Az egyik hogy te vállalsz érte felelőséget a másik, hogy ne tudja meg a titkunkat! –jelentette ki Carlisle.

-Megígérem, Emily nagyon barátságos, szeret barátkozni, de nem üti bele az orrát mások dolgaiba.

-Ki szavaz, arra hogy Emily itt lakhasson?

Mindenki feltette a kezét kivéve Edwardot.

-Edward? –kérdeztem- benne vagy?

-Nem tudom, mi lesz az életünkkel, hogy fogunk egy emberrel a lakásunkban élni?

-Renesmee elmehetne Alaszkába Tanyaékhoz, Rosalie és Jasper még mindig ikertestvérek, ti még mindig a fogadott gyerekeim lennétek. Te és Bella még mindig férj és feleség lennétek…- nyugtatta meg Carlisle Edwardot, amikor Carlisle kimondta, azt hogy „férj és feleség” Edward szemében valami nyugodtat láttam, de még mindig töprenget Emily ideköltözésén. Carlisle folytatta.- A vadászatra esténként kerülne sor, amikor Emily alszik valaki mindig, itt lenne vele. Esme tud főzni ő, majd készít ételt Emily számára, amikor ő eszik mi is eszünk már, mint megjátsszuk magunk, csak az iskolakezdésig lesz nehéz, mert akkor az egész napját az iskolában tölti. A titkunkat megőrizzük, úgy ahogyan a többi ember elől. Most már rendben van minden?

-Igen, Emily itt lakhat.- Edward belegyezett a dologba.- Gyere Bella, hozzuk el Emilyt, ti addig rendezzétek be az egyik vendégszobát!

-Mi addig megkérjük Tanyaékat hogy Nessie mehet-e.

-Oké! Hiányozni fogsz kicsim, vigyázz magadra!- elköszöntem Renesmeetől.

Edward gyengéden elhúzott a garázs felé és beültünk a Volvójába. Hosszú percegik az úton, csak csendben bámultunk ki a szélvédőn.

-Milyen Emily? – kérdezte Edward.

-Hát, nagyon kedves és barátságos. Ő az egyik legjobb barátnőm. Nem szívesen szól bele mások dolgaiba és idegen helyen csendes lány. Remélem, meg fogja szokni a Forksot főleg, úgy hogy most esett át egy tragédián.

-Hány éves?

-16.

-Rendben, meghívtuk az esküvőnkre?

-Igen, de mivel a szülei akkor betegeskedtek, nem tudtak eljönni. Megjöttünk.

Apám kocsija a felhajtón volt, leparkoltunk és bekopogtunk.

-Gyere!

-Szia Apu!

-Hello Charlie!

-Bella te vagy az?- hallottam Emily lágy hangját és mielőtt ezt kimondhatta volna teljesen már előttünk is volt.

-Szia Emily olyan rég láttalak. –lelkendeztem. Emily sokat változott, a haja barna volt de sötétebb, mint az enyém, nem volt annyira sápadt sem. Haja tépett volt és lófarokba volt kötve de 1-1 tincs oldalt kilógott az arca körül. Vékony volt és magas. Kecsesen mozgott, majdnem Alicere hasonlított. Túl nőies!

-Sziasztok!- köszönt apám is.

-Emily, enged, meg hogy bemutassam a férjemet Edwardot!

-Üdv, én Emily Swan vagyok!

-Hello!

-Hát… szerintem induljatok!- sürgetett Charlie, Charlie sose volt az a társasági lény úgy hogy érthető volt tőle ez a sürgetés.